konyv
... s leültem a kényelmes, de az év végi záró értekezleten a vezetőség által többször említett "DRÁGA" székemre. ... Még mindig ott áll... Vajon mit néz?... Állva alszik?... Ezek a kérdések már 3 hónapja motoszkáltak bennem, s amikre bevallom túl sok időt pazaroltam a munkám rovására. Csak zakatol és zakatol a kérdés, mint az a gőzös, amit a pokol tüze fűt! Pokol... Igen. Rengeteg alkallom azonosítottam a munkahelyi környezettel, kollégákkal, ügyfelekel, de ezt most nem érzem. Mióta is? Talnán két, vagy három hónapja. Azóta, hogy az a fura fazon ott áll! Csak áll, riktán fordul meg és még ritkábban beszélget. De mégis...
Na de kezdjük talán az elején...
